Cassiopeia Androméda anyja, Cepheus Etióp király felesége azt állította, hogy õ és a lánya sokkal szebbek, mint a tengeri nimfák a Nereidák. Héra, Zeusz gyanakvó felesége és maguk a nimfák is meghallották ezt. Megdühödtek a kérkedõ Cassiopeiára, meglátogatták Poseidont (a tenger istenét) és kérték, hogy büntesse meg õket. Poseidon elküldte a tengeri szörnyet Tiamot, (az égen a Cetust), hogy támadja meg Cepheus birodalmát.
A halálos veszedelemben levõ Cepheus tanácsért fordult a jósokhoz. Megtudta, hogy csak egy módon menekülhet meg a veszedelemtõl, ha feláldozza Andromédát a szörnynek. Andromédát odaláncolták egy tengeri sziklához, ahol várta a végzetét. A szörny hamarosan megérkezett. Tiamot, a szörny közel ment hozzá, hogy megegye õt, amikor a hátán éles fájdalmat érzett.
Megfordult és látta Perseust, aki repülõ cipõjével megtámadta õt.
A szörny összeszedte erejét, és harcolni kezdtek. Perseus nem bírt vele, ekkor eszébe jutott, hogy magával hozta a Meduzza fejét. Mindenki, aki meglátta ezt a fejet kõvé meredt. Õ ledobta a kardját és elõvette a hátborzongató objektumot. A szörny ránézett a fejre és azonnal kõvé vált. Androméda, aki figyelte az egész eseményt (kivéve a Meduzza fejét) rámosolygott az õ megmentõjére.

Perseus beleszeretett a gyönyörû Andromédába és feleségül vette. Az istenek az esemény szereplõibõl csillagképet készítettek, de Cassiopeiát arra kárhoztatták, hogy örökkön örökké a pólus körül keringjen a trónján, váltakozva, egyszer fejjel felfelé, majd fejjel lefelé függjön.