Astraeia a görög mitológiában Zeusz és Themisz leánya, az igazság istennője, akinek a mérlege is az égen látható, és a szemérmesség nővére. Astraeia eredetileg az aranykor boldog emberei között élt (Dike néven), de látva az emberek erkölcsi romlását, kénytelen volt elhagyni a földet, és visszatérni az égbe, ahol a Szűz csillagzat néven ismert.
Más elképzelések szerint a Szűz maga Perszephoné, aki akkor tér vissza az alvilágból, amikor meglátjuk az égen. Démétér leánya volt Perszephoné, akibe Hadész beleszeretett, és titokban elrabolta. Démétér fáklyái világánál éjt nappallá téve kereste a leányát, s már az egész földet bebolyongta érte, amikor Hermión lakóitól végre megtudta, hogy Hadész rabolta el a leányt. Démétér, aki a termékenység istennője volt, megtiltotta a fáknak, hogy gyümölcsöt teremjenek, és a növényeknek, hogy nőjenek. Megesküdött, hogy a föld mindaddig terméketlen marad, amíg a lányát vissza nem kapja. Zeusz megparancsolta Hadésznak, hogy küldje vissza a földre a leányt, de Hadész, hogy ne sokat időzzék az anyjánál, megkínálta gránátalmamaggal, amit Perszephoné gyanútlanul megevett (ha ugyanis élő ember eszik az alvilági ételből, többé nem térhet vissza). Így aztán Perszephoné az év egyharmadát mindig az alvilágban tölti Hadésszal (ez idő alatt van a földön tél).
